A Pilis temetői

 

Temetők Pilisszentivánon

 

Pilisszentiván hódoltság előtti történetéről nagyon keveset tudunk, csak az 1700 után létesült temetkezési helyekről vannak ismereteink. Sajnos, ezekről sem rendelkezünk teljes körű információkkal.

Ami bizonyos, 1724-től mostanáig a falu területén öt temetőről van tudomásunk.

 

1. Temető 1752-ig

Pilisszentivánra az első telepesek 1723-ban érkeztek, 1724-ben kötöttek települési szerződést a község akkori tulajdonosával, az Ágoston-renddel. A benépesítés utáni temető pontos helyét még nem ismerjük. 1752-ben a budai esperes kerület papjainak jegyzékében azt írják, hogy a régi kápolna romjaira épült urasági házat ki akarja bővíteni az uraság, és a mellette levő temetőt fel akarja számolni. Egyes források szerint ez a temető a volt Karátsonyi kastély parkjának területén lehetett, de sem a kápolnának, sem őseink első temetkezési helyének ma már semmi nyoma. Az első halott 1729. november 13-án Hilarius Klein volt.

 

2. Temető 1752-1888

1752. május 5-én Steiner János Ferdinánd vörösvári plébános a régi temetőt megszüntetve megáldja az új temetőt. A jelenlegi templom helyén 1755-ben épült fel egy kápolna, mellé temették a halottakat. Erről a helyről már több forrás megemlékezik, még az 1960-as években is látható volt egy-két összetört sírkő (hol?).

Az 1764-es vörösvári Canonica Visitatio-ban azt írják, hogy a templom „közelében van a temető, feszülettel, körül kerítve azonban nincs. Mellette harangláb áll 60 fontos haranggal.” 1799: „a temető a templomon és az iskolán túl van a hegyoldalban.”

1817 (Can.Vis.) „Jóllehet a temető nagyon közel van a templomhoz, mégsem szomszédos vele. … A nem katolikusokat s azokat a gyerekeket, akik keresztség nélkül haltak meg, az árokkal körülvett temetőn túl földelik el.”

A mostani templom és iskola között a hegyoldalra temetkeztek a lakosok 1888-ig.

 

3. Temető 1888-1975

Ez a temető a Ságvári utcában még ma is megtalálható.

Az 1949. évi pilisszentiváni Canonica Visitatio-ban ezt írják: „A jelenleg használatban lévő temető 901 és 939/2 helyrajzi szám alatt van, 1502 és 173 négyszögöl telken. Be van kerítve és az egyházközség tulajdona. 1888-ban nyílt meg. Beszentelte Angeli Márton, vörösvári esperes plébános. A temető gondozott, kereszt és ravatalozó kápolna áll benne, melyet a község emeltetett és tart fenn.”

1975- re a temető teljesen körbeépült családi házakkal, bővíteni nem lehetett, ezért ezt is bezárták.

 

4. Temető 1975-

A jelenleg is használatban levő temető 1975-ben létesült a régi Erzsébet-akna helyén. (Megközelíthető a Jóreménység útról.) Területén ravatalozó és harangláb is található. Pilisszentiván község tulajdonában van.

 

5. Zsidó temető

Több szemtanú szóbeli közlése alapján tudjuk, hogy volt egy zsidó temető is. A mai József Attila utcán túl, a fenyvesben volt (Fehér-hegy), állítólag a volt községi vízmű két ciszternája környékén. A pontos helyén kívül az sem ismeretes, hogy mikortól meddig működött és hány személyt temettek ide. 

                        

Temetkezési egylet

Elődeink a nagy kiadással járó temetkezési költségek mérséklése végett egyletet alapítottak.

Az 1887-ben alakult Pilisszentiváni Keresztyén Temetkezési Egyletnek 1931-ben 2118 tagja volt.(Hozzátartozott Pilisvörösvár és Csobánka is.) 1945-ben megszűnt.

 

Emlékhelyek

Az iskola udvarán található a falu I. és II. világháborús, valamint az 1956-os forradalom áldozatainak

emlékműve. Tudomásunk szerint első világháborús halottakról az országban először Pilisszentivánon emlékeztek meg.

A Szabadság úti bányász emlékmű réztábláján olvasható a kőszénbányában elhunytak névsora.

 

 

Források:

Canonica Visitatio 1949. Pilisszentiván

Marlok István: Adalékok Pilis megye török utáni település-történetéhez

                         Székesfehérvár 1977

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Északi körzet ismertetője. Budapest 1931

 

A teljes anyag itt található meg:

 

http://szentivanihke.hu/?modul=oldal&tartalom=1166453

 

 

További oldalak:

 

A régi temető részletes térképe adatokkal, sírjelekkel:

http://prke.hu/rtemeto/index.html

 

 

 

d1d6be1a-b3f0-4b18-b0db-6f690bb5236f

Y2:d1d6be1a-b3f0-4b18-b0db-6f690bb5236f

 

A solymári temető

Solymár temetője a község északkeleti szélén az 1728.-ban épült első templom körül alakult ki. A régi templom romjaira már a legöregebb emberek sem emlékeznek, de az alapokat sírásások során a jelenlegi bejárattól jobbra lévő ún. Schäffer kereszt mögött megtalálták. Ezen a területen azonban már másodszori temetés történt, s itt eredeti régi sírkövet már nem lehet találni. A legrégibb sírkövek a XIX. század elejéről, a temető keleti végén kerültek elő.

A temetőből előkerült legrégibb, a szerb és német jelleget viselő sírkövek, a helyi múzeumban vannak.

A temető rendezése, fásítása, bekerítése a harmincas évek végén történt. Az 1914-es járvány idején a temető délkeleti sarkán egy kis hullakamrát építettek a talált holttestek elhelyezésére, ami a második világháborúig volt használatos.

A községi tanács 1960-ban, az egyházközséggel, mint a temető fenntartójával kötött egyezség alapján a temető központi részén két helyiségből álló ravatalozót épített, melynek alsó szintjén boncoló és raktárhelyiség, valamint halott-tároló került kialakításra. 1976-ban ide egy két férőhelyes holttesthűtő került.

A temetőbe a vízvezetéket a hatvanas években vezették be, és ott jelenleg két helyen lehet locsolási célra vizet venni.

A két főútvonal aszfaltozva van.

A temető három helyén faragott terméskő kereszt áll, az alábbiak;A temető bejárata közelében az ún. Schäffer kereszt, amelynek felirata már erősen elmosódott. A kereszt hátoldalán azonban még kivehető a Schaeffer név, valamint az 1841. évszám.

A temető közepén, a ravatalozó előtti téren áll a Dauner kereszt, melynek felirata: „Isten dicsőségére, a halottak emlékére, az élők vigasztalására állította 1933. Dauner M. és neje." A szöveg német nyelven is szerepel.

Forrás: Seres István (Solymár története és néprajza)

 

 

 

Szántói temetők

 

Falunk múltjáról három önkormányzati temetőnk csendje tudna sokat mesélni elmúlt századokról sőt évezredekről. A Placskón talált szarkofág római temetőről árulkodik. Nem messze innen a rómaiakat megelőzve kelta település terült el. Néhány hónapja a Petyi Radi dűlőben avar sírokat ásott a régész.

A mostani három egymástól elhatárolt temető közül az első a legrégibb. Közelmúltban középkori romokat tárt fel a régész Molnár Erzsébet mely romok már egy ott lévő temetőre épültek. Vita tárgya a Középkori romok eredete. Kiknek készült milyen célból, kik építették, mikor, mekkora a kiterjedése? A török által elpusztított falu 150 éves pusztasága után 1703-ban betelepített őseink először ide temetkeztek. Jó száz év alatt megtelt a temető ezért a középső temetőbe nyitottak új parcellát.

Itt a legrégibb sír 1823-ból maradt ránk. A 164 azonosítható sírok fölött gyönyörű, egy kőből faragott sírkövek bújnak meg a bokrok és óvó fák sűrűjében. Igényesen megmunkált kövek nem csak finom ízlésű mesterről árulkodnak. Magas erkölcsi kultúra szellemisége véste bele magát az elgondolkodtató szimbólumok üzenetébe. Úgy tűnik olyan ősi idők szimbólumait is használták melyeket nem hoztak magukkal a betelepülésükkor hanem azok már itt voltak.

A szlovák nyelvű sírfeliratokat magyar betűkkel írták, mivel beszélni szlovákul tudtak de betűket írni magyarul. A helyesírás a bájosan egyszerű szántóiak számára csak úri huncutságnak számított. Ennél sokkal fontosabb volt nékik a lélek halhatatlanságába vetett hit. Találunk még német nyelvű feliratokat is. Molnár Erzsébet és Kocsis László régészházaspár helybeli lakótársaink szakmai munkásságával komoly dokumentációt készítettek a temetőről. Aztán amikor az 1900-as évek elején ez a temető is megtelt, vissza mentek az első temetőbe amely ez alatt elfelejtődött. Nem sokáig temetkeztek itt mert a megnőtt lakosságszám új temető területet igényelt. Pilisszántón ugyanis ismeretlen és elfogadhatatlan a 25 évenkénti temető rendezés.

Itt még 150 éves sírokon is látni friss virágot.

 

Szőnyi József

 

 

Pilisborosjenő

 

A templom körüli temetkezés emlékét őrzi két cartouche-díszű barokk sírkereszt faragott kőből. Mindkettőn elmosódott IHS betűk és felirat: „Hier ruhet…” A két kő a templom két oldalán állt, ma a főbejárat mellett jobboldalon található. A templom körüli földmunkálatok alkalmával csontvázak, csontok kerültek elő. A temetkezés a mai temetőben először 1778-ban kezdődött, a halotti anyakönyvben a következő bejegyzéseket találjuk: „3. Nov. 1778 Elisabetha Grőgerin 64. J. Vidna prima sepulta in novo Cemeterio” – az új temetőben eltemetett első nő. „ 14. Nov. 1778 Simon Pajer 76. J. Vidnus primus sepulto in novo Cemeterio” – az új temetőben eltemetett első férfi. – Ebből az időből egyetlen sírkő maradt fenn: „Sebastian Wührl Chirurg + 1. 3. 1837. – 76 J”

A temetkezés sorban történt, a temető felső részében kezdődött, a módosabbak általában drágább sírhelyeket vettek a kereszt körül. Az akkori gyakori gyermekhalandóság szükségessé tette a gyermekek számára kijelölt helyet.

A ma már közös temető – melyeket árok választott szét – az első beteltével 1887. május 1.jén nyílt meg. A temető keresztjét Hermann und Rosina Wührl állították, 1883-ban. A mellette levő tisztelet sírba temették őket. Ez a temető is hamarosan megtelt.

A ma már megszüntetett temetőt a volt faiskolából alakították ki, 1906 május 18-án nyitották meg, de csak 1909-ben szentelték be. Az egyházközség 1986-ban eladta a temetőt, helyén ma lakóház áll. Miután betelt, újra a régi temetőbe temetkeztek. A legrégibb, megmaradt sírkő 1837-ből való. A sírfeliratok, sírversek 1944-ig ritka kivétellel nyomtatott gót betűvel íródtak.

Régebben kettős síron két kereszt állt. A férfiaké díszesebb, a nőké egyszerűbb és kisebb. Ilyen sírok még találhatók a temetőben.

A halottasház 1964-ben épült, addig háztól temettek.

Újabban már urnahelyek is készülnek.

 

(Gröschl György, Gröschl Györgyné Götz Mária: Szülőföldünk Pilisborosjenő 2000.

Egyház, templom, műemlék c. fejezet Temető c. rész. )