Megtettem mindent, amit megtehettem,

kinek tartoztam, mindent megfizettem.

Elengedem mindenki tartozását,

felejtsd el arcom romló földi mását.

(Dsida Jenő)

V. Az új temető

1. A temető létrehozása

1922 márciusában a képviselő-testület megbízta Hasenfratz András községi bírót az új temető bekerítésének intézésével. A bíró a képviselő-testület határozatának megfelelően csak a megvásárolt terület egy részét keríttette be „az előre látható szükségnek megfelelő nagyságban”. A kerítéshez szükséges faanyagot és drótot a kőszénbánya igazgatósága bocsátotta a község rendelkezésére. (A drótot ingyen adták, a fenyőfa oszlopokért cserébe megkapták a régi temetőben kivágott akácfákat.)

1922. október 16-án kelt levelében Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök engedélyezi Angeli Márton esperes plébánosnak az új temető megáldását:

„Nagyontisztelendő Esperesplébános Úr!

[Méltányolom] a pilisvörösvári községnek azon nemes elhatározását, hogy új temető céljaira 3798 o öl területet vásárolt. A temető megáldását megengedem egy kikötéssel. A temető egyik széle a másvallásúak temetésére kis árokkal vagy ami még ajánlatosabb alacsonyabb zöld sövénnyel elkülönítendő, s ezen rész fel nem szentelhető. Így van ez másutt is.”

A temetőt 1922. október 29-én szentelte fel Angeli Márton plébános és Török István káplán.

A temetőben visszaemlékezések szerint először egy kislányt temettek el.

A temetőt 1924 őszén befásították, a munkával Szász Nándort bízták meg.

A temető kerítése nem bizonyult időtállónak, néhány éven belül tönkre ment. Ezért 1927-ben a képviselő-testület helyi vállalkozóktól árajánlatot kért új kerítés építésére – a bejárati oldalon betonból. A munkát Schön Mátyás nyerte el, 313 pengő 10 fillér összegű ajánlattal.

A temető útjainak kialakítására a képviselő-testület kötelezte az igavonóval rendelkező tulajdonosokat fogatonként két fuvar kavics díjmentes kiszállítására.

A képviselő-testület kutak ásásáról is gondoskodott.

A falu vezetése megjavíttatta a temetőhöz vezető törvényhatósági utat is (a mai Csobánkai utcát). Az út olyan rossz állapotban volt, hogy a községház melletti részén esőzések alkalmával a víz megállt, és temetések alkalmával a gyászoló közönség nem volt képes keresztülmenni rajta. Mivel az illetékes állami hivatal mereven elzárkózott minden javítástól és az út használata nélkülözhetetlen volt, nem maradt más hátra, minthogy a község saját költségén javítsa meg, illetve építse ki az állami fenntartású közutat.

A képviselő-testület az új temető fenntartására temetőalapot hozott létre. Az erről szóló határozat szerint „a temetővel kapcsolatos mindennemű bevételek és kiadások ezen alapból számolandók el”.

A be nem kerített temetőrészeket a használatba vételig hasznosítani kívánták a temetőalap javára.

2. A temető beosztása

Az új temető beosztását, a sírhelyek elrendezését és árát a képviselő-testület egy 1925. június 17-én hozott határozatával szabályozta:

„A képviselőtestület kimondja, hogy az új temetőben a külön sírok részére fenntartott helyet a temető főútvonalának mindkét oldalán 5-5 egyenlő szélességű sorokra kell felosztani és ezen sorokban a temetkezésnek a temető szélességében kell egymás után történni azért, hogy ezáltal a temető a szélességében átvonuló keresztúttól kezdődőleg egyenletesen teljék meg.

Az egyes sorokban a külön sírok árai a következők: az első sor = 60, a második sor = 55, a harmadik sor = 40 aranykorona, amely mindenkor a hivatalos szorzószámmal számítandó.

A sír nagysága a bizottság által megállapítandó és minden egyes sír területe külön fizetendő.”

(1 aranykorona 17 000 papírkoronát ért.)

Ezen a részen alakultak ki az ún. díszsírhelyek. Az árukból befolyó jövedelmet a köztemető fenntartására, bővítésére és a szükséges épületek emelésére fordították.

A képviselő-testület az általa arra érdemesnek tartott polgároknak jutalomképpen, ingyen juttatott díszsírhelyet, így például: „Peller János volt községi számtiszt részére, Dr. Weinek Gusztáv volt bányafőorvos részére, Roszicz Antal volt rom. Kath kántor részére, Neisz Ferenc községi főjegyző részére, Philipp Paula volt elemi leányiskolai igazgatónő részére, Eckhardt Gézáné volt községi közjegyző neje részére, Mauterer János községi karmester részére.”

1935 augusztusában elkészült a temető térképe Schőn János bányamérő munkájaként. (Ennek sajnos nem jutottunk nyomára.)

1936-ban további ingatlanokat vásárolt a képviselő-testület a köztemető bővítésére. (Csizmadia Antal és neje, Gyöngyösi Piroska ingatlantulajdonosoktól 3309, 3314, illetve Tunyogi Lajosnétól 3315 és 3320 hrsz. alatt. További ingatlanvásárlások: 1942 szeptemberében Tunyogi Lajosnétól 3321 hrsz.)

A vörösvári temetőre – ahogy más katolikus temetőre is – jellemző volt, hogy az egyházi személyeket főhelyen, a temetői kereszt vagy kápolna mellett temették el. A temető külön-külön részeiben hantolták el a gyerekeket, a hajadonokat és a nőtleneket.

Régebben az öngyilkosokat a temető árkában földelték el. Később ez a szokás megszűnt.

Mivel Vörösváron nincsen külön református temető, a református vallásúakat is a katolikus temetőben helyezik végső nyugalomra.

3. A ravatalozó kápolna

Az új temetőben nem volt ravatalozó kápolna (hullaház), sem sírásó (temetőőri) lakás. Ezek szükségességét már egy 1924. február 23-i képviselő-testületi határozat is kimondja:

„A képviselőtestület a sírásói lakás építését és a hullaház áthelyezését az új temetőben szükségesnek tartja és utasítja az elöljáróságot, hogy a község jövedelmeihez képest az építéshez szükséges anyagokat szerezze be és a megfelelő terveket készíttesse el.”

A képviselő-testület kezdetben egy épületben kívánta elhelyezni a ravatalozót és a temetőőri lakást, később azonban a képviselők belátták, hogy erre nincs elegendő pénze a községnek:

„[Neisz Ferenc] Főjegyző előadja, hogy az új temetőben törvényes felsőbb hatósági rendelkezés folytán a hullaház megépítendő. Az elöljáróság már a múlt évben tervezte ezen hullaháznak megépítését oly formán, hogy a hullaházzal kapcsolatban ravatalozó helyiség és sírásó részére lakás is építtessék. Minthogy azonban a község anyagi helyzete nem engedi meg azt, hogy ezen nagyobb mérvű építkezésre mintegy 4000 P. költséget vegyen fel a község, az elkészített tervet oly módon módosította az elöljáróság, hogy egyelőre csak a boncoló termet és a ravatalozó helyiséget építteti meg, míg a többi részét későbben a község kedvezőbb anyagi helyzetében fogja hozzáépíteni.

Liposits János bányaigazgató ezen építkezést elodázhatatlannak tartja, aki kijelenti, hogy a bányatársulat hajlandó a ravatalozó helyiséghez szükséges 3 fal téglaanyagát a községnek ingyen adományozni és a helyszínre szállítani.”

A képviselő-testület kimondta, hogy „az új temetőben a hullaházat a ravatalozó helyiséggel egyetemben még a folyó évben megépíti és az elöljáróságot utasítja, hogy a bemutatott tervezet szerint a végleges és részletes tervrajzot, valamint a költségvetést készíttesse el, s az előírt hatósági rendelkezések betartása után a munka kivitelére a pályázatot hirdesse meg a községbeli iparosok között. (…) Ravatalozó helyiség építése elengedhetetlen szükséges, mivel a községbeli lakások, de különösen a kolóniabeli lakások túlzsúfoltsága miatt a ravatalozás lehetőségét közegészségügyi szempontból előmozdítani kellett.”

A képviselő-testület versenytárgyalást hirdetett a ravatalozó megépítésére. A beérkezett ajánlatok a következők voltak:

Schőn Mátyás 11.332,95P

Fodor József 11.673,05P

Ids B Horváth József 11.973,04P

A képviselő-testület – a Magyar Királyi Állami Építészeti Hivatal ajánlása szerint – Schőn Mátyás építőmester ajánlatát fogadta el, és 1929. június 22-én kelt határozatával őt bízta meg a munkálatok elvégzésével, 11 332 pengő 95 fillér vállalati összeggel.

A képviselő-testület minden lehetséges pénzügyi forrást – a hitelt is beleértve – felhasznált a ravatalozó költségeinek előteremtésére, így is nagyon nehezen jött össze a szükséges összeg.

A községi hullaház és ravatalozó 1930 októberében nyert teljes befejezést.

4. A temetőőri lakás

A megépült új ravatalozót még jó egy évtizedig nem használták, mivel nem tudták megoldani állandó őrzését, amit törvény írt elő. A képviselő-testület így napirendre tűzte a témát:

„Főjegyző előadja, hogy a temetőben a hullaház és ravatalozó készen áll, de a ravatalozót addig használatba venni nem lehet, míg a temetőben állandóan ott lakó temetőőr, illetve sírásó részére állandó ott-lakhatást nem biztosítunk. Az elöljáróság e tekintetben szükséges munkálatokat már megindította, s az építkezéshez szükséges téglát már körülbelül egész mennyiségben beszerezte, s az rendelkezésre is áll. Az építkezéshez szükséges faanyagokat a bányaigazgatóságtól kérelmeztük, aki is kilátásba helyezte, hogy a folyó évi bontásoknál előálló épületfákból a szükséges mennyiséget kedvezményes áron a község rendelkezésére bocsájtja. Ezenkívül a temetkezési egylet is hajlandó az építkezéshez hozzájárulni, ha a község a halottas kocsi részére kocsiszínt és a sírásó számára szerszámai elhelyezésére kamrát épít olyképpen, hogy az a sírásólakással összefüggően legyen építve, maradna még a különbözeti anyag és munkadíj. Bemutatja a vonatkozó tervet és költségvetést.”

A képviselő-testület a sírásó lakás építésére vonatkozó tervrajzot elfogadta, s utasította az elöljáróságot, hogy azt szakszerű felülvizsgálat végett az államépítészeti hivatalnak mutassa be.

1933. augusztus 24-én a képviselő-testület újabb határozatot hozott a temetőőri (sírásói) lakás megépítéséről. A határozat indoklásában ez áll:

„A temetői közrend és vagyonbiztonsága valamint a ravatalozásnak bevezethetése végett állandó temetőőr alkalmazása és részére temetőőri lakás építése elkerülhetetlenül szükséges, mert a temető a község alsó részén a községtől külön – forgalmas törvényhatósági út vonalán fekszik, mellette közdűlőutak vonulnak el, az utak éjjel-nappal állandóan jártak, s így a temető közbiztonsága szempontjából valamint kegyeletből az állandó temetőőr tartását megoldani kell.”

A vagyonbiztonság hangsúlyozása nagyon is jogosan került bele a határozat indoklásába, ugyanis ebben az időben gyakran érkezett panasz az elöljáróságra (ma: Polgármesteri Hivatal) viráglopások és a díszcserjék eltűnése miatt.

A képviselő-testület a Mindenszentek napján történt lopások miatt kénytelen volt önálló napirendi pontként is foglalkozni a témával:

„Steckl Mátyás képviselő-testületi tag panaszolja, hogy Mindenszentek napján, illetve a Halottak napja előestéjén, s mind a két ünnepen a felkoszorúzott és kivilágított temetőből úgy a koszorúkat, mint a világítási díszítéseket és tárgyakat ismeretlen tettesek lopkodják, miért is kér oly intézkedést, hogy ezen két napon a temető külön kirendelt egyénekkel őriztessen.

Határozat

A képviselő-testület a temetői kegyelet és rend megőrzése, illetve fenntartására elhatározza, hogy Mindenszentek és Halottak napján a község külön őröket jelöl ki a temetők őrzésére, s utasítja az elöljáróságot, hogy erről annak idején gondoskodjék, s a felmerülő őrzési költséget a költségvetés "temető fenntartása" címén kijelölt hitel terhére utalványozza.”

Hiába hozott határozatot a község közgyűlése már 1924-ben, majd 1933-ban is a temetőőri lakás megépítésére, 1940 augusztusáig komoly lépések nem történtek annak megvalósítására, kivéve, hogy a régi ravatalozó köveit és a felajánlott téglákat átszállították az új temetőbe.

A temetőőri ház felépítéséhez egy 1940. augusztus 28-i képviselő-testületi határozat adta meg a döntő lökést:

„Előadó [Neisz Ferenc] községi főjegyző a községi elöljáróság nevében jelenti, hogy a község már régóta tervezi a községi köztemetőben szükséges temetőőri lakás építését, s hogy a törvényhatóság jóváhagyásával a díszsírhely díjakból már évek óta tartalékolunk ezen építés céljára és a tartalékolt összeg jelenleg 5487 pengő.

Előadja továbbá, hogy a szomszédos Pilisszentiván községben a kőszénbánya vállalat a bányászat ottani megszűnte miatt az üzemi lakóházakat mint felépítményeket eladta helybeli és oda való építő iparosoknak, akik a lebontott építési anyagot eladják. [A pilisszentiváni bányászat néhány év múltán újraindult – a szerző.]

Ezen anyag árusításával kapcsolatban merült fel az elöljáróság körében azon vélemény, hogy ezen bontási anyagokból a temetőőri lakás olcsón és gyorsan megépíthető volna, miért is felhívtuk a bontást végző iparosokat, hogy adjanak be tervet és ajánlatot a temetőőri lakásnak ily módon való megépítésére. Nick János helybeli kőművesmester nyújtott be tervrajzot és költség előirányzatot, amely szerint nevezett hajlandó 1 szoba, 1 konyha, 1 előszoba, 1 éléskamra, 1 kocsiszín és egy padlásfeljáróból álló épületet 4250 pengőért – a kulcs átadásával készen – felépíteni a község részére azzal, hogy az épületet a jelzett bontási anyagokból építi, a lakószobába új hajópadlót tesz, és azzal, hogy a község a temetőben levő és községi tulajdont képező használt [45 m3] ciklopkövet és [3000 db] használt téglát az ajánlati áron felül ingyenesen az ajánlattevő rendelkezésére bocsájtja ezen építkezéshez. ”

A képviselő-testület elfogadta az ajánlatot.

A temetőőri lakás 1941 augusztusára készült el. A pótmunkákkal együtt 4920 pengőbe került.

A temetői ravatalozó valójában a sírásólakás megépülte után is alig volt kihasználva, a falusiak továbbra is a régi szokásoknak megfelelően otthon ravatalozták fel a halottat. (Lásd még a Temetési szokások című fejezetet.) Alapvető változást az hozott, hogy a II. világháború után a kormányzat megtiltotta az otthoni ravatalozást.

Az 1939-es szabályrendelet

1939. szeptember 18-án a képviselő-testület elfogadta a községi temető szabályrendeletét. A temető rendjét és működését szabályozó rendelet megalkotását mind közrendészeti, mind közegészségügyi szempontból igen fontosnak ítélték meg a képviselők.

A rendelet rögtön az elején leszögezi, hogy „a községi köztemetőben az eltemetés – az izraeliták (zsidók) kizárásával – valláskülönbség nélkül történik, mégis azzal a megkülönböztetéssel, hogy a díszsírok részére fenntartott területen a temetés a megállapított sorrendben valláskülönbség nélkül eszközlendő, míg a közsírhelyeknél a római katolikusok külön és a más vallásúak is külön az erre kijelölt sírtáblákba temetendők”. (A zsidó polgárok kizárása a temetőből nem meglepő, ismerve a kor hangulatát és a történelmi eseményeket – igaz, akkoriban még az izraelitáknak saját, működő temetőjük volt.)

A sírhelytáblákról, különös tekintettel a díszsírhelyekről így rendelkezett a képviselő-testület:

„A bejárattól a második keresztútig mindkét oldalon lévő sírhely táblák díszsírhelyek részére szolgálnak, a többi rész a közsírhelyeké.

A sírhelytáblák mindegyike külön oly temetőrészt képez, amely az utolsó temetéstől, illetőleg ennek a hatóságnál történt bejelentésétől számított 30 év multán – szabályszerű eljárás mellett – újból használatba vehető. (1876. XIV. tc. 118. §. és stb. §-ok.)

A díszsírhely táblák a fő úttól befelé menőleg mindkét oldalon I-től V. osztályú sorokra oszlanak, s így ez alapon I.-V. osztályú sorokat képeznek; az eltemetések ezen díszsírhely táblákban is a sorrend szerint egymás mellett eszközlendők.

A közsírhely táblákban, valamint az ottani sírhely sorokban a temetések a temetés ideje szerint szigorú sorrendben egymás mellé a 2. §-ban megállapított módon történnek. Kivételt képez azon eset, ha valaki itt kettős sírhelyet kíván biztosítani, amikor is a díj lefizetése után a kettős sírhely területe szabadon hagyandó.

A felnőttek és a gyermekek – úgy a római katholikusok részére fenntartott területeken, valamint a más vallásúakéban is – külön-külön táblákba temetendők.”

A rendelet szerint a köztemető feletti felügyeleti jogot a képviselő-testület egy önálló „temető bizottság” révén gyakorolja. Ennek nemcsak képviselők voltak a tagjai, hanem a különböző vallásfelekezetek lelkészei (kivéve: izraeliták) és a községi orvos is. A bizottság hatásköre igen széleskörű volt, lényegében a bizottság döntött minden temetővel kapcsolatos ügyben.

A bizottság választotta a temetőőrt is, amelynek kötelességeit és javadalmazását a rendelet részletesen rögzíti.

A dokumentum részletesen leírja az egyes sírhelyek méreteit és a díszsírhelyek árait. A közsírhelyek akkoriban ingyenesek voltak, csupán a temetőőri díjat kellett mindenkinek előre befizetni. (A temetőőri díj a sírásónak járt, aki külön fizetést akkoriban nem kapott.)

A díszsírhelyek árából beszedett díjak és egyéb bevételek a temetőalapba kerültek, ebből fedezték a temetőfenntartás költségeit.

(A temetői szabályrendelet teljes szövege megtalálható a Függelékben.)

5. A temető a II. világháború után

1945. szeptember 3-án a budakörnyéki járási főjegyző elrendelte a kötelező ravatalozást. A temetéshez így hozzáadódtak a ravatalozási költségek is. Az árakat a képviselő-testület a következőképpen szabta meg:

„I. osztályú sírhely a ravatalozási költségekkel együtt 5000 pengő, a II. osztályú 3000 pengő, a III. osztályú 400 pengő legyen.”

A képviselőknek a temető bővítéséről is sürgősen dönteniük kellett, mivel a temető a háború utánra szűknek bizonyult. (A háborúnak sok vörösvári áldozata volt. A környéken elesett német és orosz katonák sírjai is sok helyet foglaltak.)

A képviselő-testület kijelölt egy háromtagú bizottságot, hogy „azonnal lásson hozzá a temető kibővítési munkálatokhoz, és annak megtörténte után a képviselő-testület újabb közgyűlés összehívása révén hozzon határozatot”.

A temetőbővítést végül is úgy hajtották végre, hogy a temető mellett ingatlannal rendelkező tulajdonosokat elkobzott földekkel kártalanították.

A tanácsi rendszerben a temetők és a temetkezések rendjét egy 1954-ben megjelent város- és községgazdálkodási miniszteri rendelet szabályozta. Ez a rendelet is előírta, hogy ahol ravatalozó helyiség van, ott háznál ravatalozni nem szabad. (Azok a települések, ahol a köztemető nem rendelkezett ravatalozóval, 10 évet kaptak, hogy megépítsék azt.)

A háznál való ravatalozás és a településen áthaladó temetési menetek ekkortájt szűntek meg végleg.

Vörösváron és másutt is csak igen ritkán kerültek a tanácsülések elé a temetővel kapcsolatos témák, s csak elvétve születtek érdemi határozatok. A szocializmus erőltetett építése közben nem volt idő a holtak városára. Csak annyi pénzt költöttek a temetőre, amennyi feltétlenül szükséges volt.

(Egy 1959-es feljegyzés szerint például abban az évben 1660 Ft-ot költöttek temetőkerítés készítésére. 1962-ben 6700 Ft volt a temetőőr éves fizetése, a sírhelyek utáni bevétel pedig 13 000 Ft.)

Az emberek többsége azonban a marxizmust államvallássá emelő rendszerben is hívő buzgalommal el-eljárt a temetőbe, hogy imádkozzon elhunyt szerettei lelki üdvéért, gondozza sírhantjukat, elrendezze a hozott virágokat és gyertyát, mécsest gyújtson.

Mindenszentekkor, halottak napján nagyon sok síron égett mécses.

Marlok István apátplébános a Historia domus több bejegyzésében is elismeréssel illeti híveit, amiért a halottak ünnepét oly buzgó kegyelettel tartják meg.

1977 novemberében a következőt írja:

„Híveim kegyelete elhunyt szeretteik iránt feljegyzésre méltó. November hava meg kimondottan kegyeleti hónap. Halottak napja előestéjén hagyományosan szentmisével kapcsoljuk össze halottainkról való megemlékezésünket. Alkalmas időjárás esetén szinte a község apraja-nagyja ott van. Így volt ez az idén is. Az egyre sokasodó síremlékek – bár itt az anyagi konjunktúra is nagy jelentőségű – mégis a kegyeletet tükrözik.”

1979. november 1-jén ezt jegyzi be:

„Híveim kegyelete a halottak iránt példaadó. Ezt nem csak a temetéseken való buzgó részvétel, a sírok gondozottsága, hanem a szolgáltatott szentmisék is igazolják. Mindenszentek ünnepének délutánján pedig a temetőben végzett szentmisén, a halotti ájtatosságok szinte tömegeket mozgatnak meg – mondhatom, lelkileg is.”

6. A városi köztemető krónikája a rendszerváltástól

1989-ben a salzburgi Josef Dax, az ottani Kameradenkreis támogatásával rendbe hozatta a német katonák sírjait és emlékművet emeltetett fölébük. Az emlékmű egy náci halotti szimbólumot formázott (Todesrune). Ezt évekkel később a németországi sajtóban megjelent cikkek is kifogásolták.

1992 őszén megkezdődtek a temető bővítésének tervezési munkái. A képviselő-testület tervbe vette a ravatalozó átépítését és a parkoló kialakítását is.

1993 tavaszára elkészült a köztemető parcellázásának terve. 62/1993. (IV. 01.) Kt. sz. határozatában a terv kapcsán a Képviselő-testület kimondta, hogy „a temető bővítése távlatban fontos, az ehhez szükséges előkészítő munkákat el kell végezni”. Az üresnek és temethetőnek tekintett 10, 15, 17, 19, 20-as számú parcellák „párhuzamosan, sírhelyenként sorosan üzemeltethetők”. A 6. parcella az utolsó temetkezéstől számított 25 évre lezárandó. A parcellák első sorát hamis kripták számára kell fenntartani, annak megfelelő díjjal.

A Képviselő-testület a sírhelyek megváltását a következő összegekben határozta meg:

Szimpla sírhely: 1200 Ft/25 év;

Dupla sírhely: 2400 Ft/25 év;

Hamis kripta: 4000 Ft/25 év;

Kriptahely: 12 000 Ft/100 év.

2003. július elsején az önkormányzat 5 évre szóló szerződést kötött Molnár Sándornéval (Varázskő Kft) a köztemető üzemeltetésére.

A szerződésben az üzemeltető feladatai között többek között a következők szerepeltek:

– a temető, ill. a ravatalozó környékének, a temető útjainak tisztántartása;

– a szemét és a szennyvíz elszállítása;

– a temető rendjének biztosítása;

– a ravatalozó épület belső takarítása, esztétikus berendezése;

– a katonai sírok gondozása;

– a nyilvántartások vezetése.

A szerződés szerint Molnár Sándornénak mint temetkezési vállalkozónak joga:

– temetkezések lebonyolítása;

– halottszállítás;

– temetési kellékek értékesítése;

– sírásás, sírok behantolása stb.

A szolgáltatások akkori árai a következők voltak:

– helyi halottszállítás: 750 Ft.

– távolsági halottszállítás: 45 Ft/km

– sírásás visszahantolással: 6000 Ft

– ravatalozó használati díja: 3000 Ft

– halotthűtő használati díja: 100 Ft/nap.

Nyárra elkészültek a ravatalozó átalakításával: a várakozó helyiséget üvegfallal látták el, fűthető öltözőt és mosdót építettek.

1997. december 9-i ülésén a képviselő-testület határozatot hozott a temető belső rendjéről. Kimondta, hogy a temető a látogatók számára állandóan nyitva van. A síremlékek beszállításának időpontjait azonban szigorúan korlátozta (hétfő, szerda, péntek: 7.00 - 14.00 óra; szombat: 7.00 - 17.00 óra). Meghatározta, hogy a temetőben milyen tevékenység folytatható, és többek között kimondta, hogy a sírhelynek és környékének rendben tartásáról annak létesítője, illetve örököse köteles gondoskodni.

1998. június 29-i ülésén a képviselő-testület a városi köztemető üzemeltetésével ismét a Varázskő Kft.-t bízta meg.

2000 februárjában a képviselő-testület megalkotta 2/2000. (II. 28.) rendeletét a temetőkről és a temetkezésekről, amelynek alapja az 1999. évi XLIII. törvény volt. Az új jogszabály különválasztotta az üzemeltetői és a szolgáltatói feladatokat.

Az üzemeltető tartja rendben temetőt, gondoskodik a nyitva tartásról és biztosítja a temetések feltételeit. Temetkezési szolgáltatást bármely – érvényes engedéllyel rendelkező – temetkezési vállalkozó végezhet.

A törvény előírta, hogy a temető fenntartójának öt éven belül körbe kell kerítenie a temetőt.

A törvény nyomán készült új önkormányzati rendelet 34 paragrafusban rögzíti a temető fenntartásával, üzemeltetésével és rendjével kapcsolatos feladatokat, a temetkezési helyek kialakításának szabályait, a temetési helyek használati idejét és díját, a temetésre és a temetkezési tevékenységre vonatkozó szabályokat.

A sírhelyárakat az alábbi összegekben határozta meg:

Szimpla: 4000,- Ft

Dupla: 6000,- Ft

Gyermeksír: 1000,- Ft

Álkripta: 8000,- Ft

Urnasírhely 3000,- Ft

Kolumbárium: 2000,- Ft

Kripta (2 sz.): 120 000,- Ft

Kripta (2-6 sz.): 160 000,- Ft

A nem vörösváriak számára négy-ötszörös sírhelyárat szab meg a rendelet. (A rendeletet lásd a függelékben.)

A rendelet megalkotásával egy időben az önkormányzat pályázatot ír ki a temető üzemeltetésére. A képviselő-testület június 26-án az eddigi üzemeltetőt, a Varázskő Kft.-t hirdette ki a pályázat győztesnek. Augusztus 28-án a képviselők elfogadták a Varázskő Kft.-vel kötött kegyeleti közszolgálati szerződést. A szerződés 15 évre szól.

2001 júniusában a képviselő-testület 500 000 forintot szavazott meg a temetőben nyugvó német és szovjet katonák névtábláinak elhelyezéséhez.

2002 májusában a temető üzemeltetője jelezte az önkormányzatnak, hogy a temetési helyek csökkenése miatt új parcellák és sírhelyek kijelölése szükséges. Május 27-én a képviselő-testület határozott arról, hogy a 25. és 26. parcellát megnyitja. A 25-ös parcellában dupla, a 26-os parcellában szimpla sírhelyek kialakítását rendelte el.

Ugyancsak májusban magas rangú katonai és politikai vezetők jelenlétében nagyszabású ünnepség keretében avatták fel az újjáépített német és orosz katonai temetőt .

2003. február 13-án a képviselő-testület 1 250 000 forintot biztosított a köztemető hűtőkamrájának és hűtőberendezésének cseréjéhez.

2003. július 28-án a képviselő-testület úgy döntött, hogy megnyitja a 23. és a 24. parcellát. Az összevont parcellákat két részre osztva, az egyik részben szimpla, a másikban dupla sírhelyek kialakítását rendelte el. Hozzájárult továbbá a temető határvonalával párhuzamosan kialakított fasor mellett egy 5 m széles feltáró út létesítéséhez.

2003. október 30-án a képviselő-testület határozott arról, hogy körbekeríti a temetőt. A képviselők felhatalmazták a polgármestert, hogy kössön kiviteli szerződést a legkedvezőbb ajánlatot adó vállalkozóval. A műszaki osztály hat helybéli iparostól kért be árajánlatot, amelyek közül 11 millió forint költségvetéssel Iflinger Mátyásét találták a legkedvezőbbnek. A parkoló és az út mellett áttört, a többi helyen zárt műkőkerítést emeltek 1,8-2 méter magasan. Az északkeleti részen jelentős földmunkát kellett elvégezni, ezért ezen a részen csak két év múltán fejeződött be a kerítés építése. Az összesen 1100 méter hosszú kerítésbe több új vaskaput is beépítettek.

2004. június 29-én a képviselő-testület úgy döntött, hogy a köztemető melletti 3866, 3867, 3868 hrsz. alatti ingatlanokon viacolor parkolót alakít ki. (A 3868 hrsz. alatt lévő épületet lebontatták.) A parkoló novemberben készült el.

2004 szeptemberében egy adománynak köszönhetően megújult a temetői főkereszt.

2005. december 8-án a képviselő-testület felhatalmazta a polgármestert, hogy a köztemető parcelláinak elrendezésére, tereprendezésre, vízvezeték építésére és az úthálózat kiépítésére vonatkozóan indítson közbeszerzési eljárást.

2006 tavaszán Wolfgang Körner költségére új emlékművet emeltek a német katonai temetőben a náci szimbólumot mintázó régi helyett.

2006. február 21-én a képviselő-testület a beadott árajánlatok és tárgyalások alapján a Hostnik Kft. 9.900.000 forintos ajánlatát fogadta el a temető rendezésére. A képviselő-testület felkérte a polgármestert, hogy a temető rendezésére, karbantartási munkáira vonatkozó szerződést vele kösse meg. A munkálatok júliusban fejeződtek be. Elkészült az új parkolót a régivel összekötő aszfaltút is. Az új temetőrészben urnasírok is helyet kaptak.

2006 novemberében új, viacolorral burkolt parkolót adtak át a temető nyugati oldala mellett.

2007. március 29-én a képviselő-testület úgy határozott, hogy engedélyezési tervet és részletes költségvetést készíttet a ravatalozó épület tetőzetének felújítására. A képviselők döntöttek továbbá arról, hogy az Önkormányzat a 095/95-095/119 és 0114/1-0114/12 hrsz.-ú ingatlanokra elővásárlási jogot jegyeztet be. A terület a Szabályozási terv és a Helyi Építési Szabályzat alapján különleges temetőövezetbe tartozik, ahol a szabályzat alapján temetőt és azt kiszolgáló létesítményeket lehet elhelyezni.

2007. április 26-án a képviselő-testület úgy döntött, hogy a Helyi Építési Szabályzatában a különleges temetőövezet előírásai kerüljenek kiegészítésre az alábbi előírással:

A temető bővítési területét az övezetnek megfelelően felhasználni kizárólag a jelenlegi temetővel összefüggően, köztemető céljára, egységes kialakítási és kezelési terv alapján lehet.

A képviselő-testület ugyancsak 2007. április 26-án megalkotta 9/2007. (V. 03.) rendeletét a település érdekében kimagasló tevékenységet kifejtett személyek halálával kapcsolatos kegyeleti tennivalókról.

A rendelet szerint az Önkormányzat, amennyiben ez a közvetlen hozzátartozók szándékával, illetve az elhunyt végakaratával nem ellentétes – a szükséges egyeztetést követően – saját halottjának tekinti azt a személyt:

a) aki polgármesterként szolgálta a várost;

b) akinek a képviselő-testület Pilisvörösvár Díszpolgára címet adományozott (és Magyarországon temetik el);

c) aki elhunytakor az önkormányzati képviselő-testület aktív tagja volt;

d) aki halálakor vagy nyugállományba helyezéséig a Polgármesteri Hivatal vezető köztisztviselője volt, és a Polgármesteri Hivatallal legalább 25 éves közszolgálati jogviszonyban állt;

e) akit a képviselő-testület minősített többségű határozatával erre érdemesnek tart.

2007 Mindenszentek ünnepére megújult a városi köztemető ravatalozó helyisége. A felújítást az üzemeltető Varázskő Kft. a saját költségére végeztette el. A ravatalozó helyiség kazettás mennyezete tölgyfából készült, a falakat tapétával fedték, amit dél-afrikai gránitból készült berakások (paradiso) díszítenek. Középre egy szimbolikus olajfestmény a lélek eltávozásáról, baloldalra egy Jézust ábrázoló mozaik, jobboldalra egy csendélet került. A ravatalozó emelvény gránitberakásos, a helyiség kövezete is gránitlapokból készült.

2008 februárjában a képviselő-testület határozott ingatlanok megvásárlásáról a temető bővítése céljából. A képviselők hozzájárultak a 095/117 hrsz-ú, 942 m2 nagyságú és a 0114/9 hrsz.-ú, 831 m2 nagyságú ingatlanok 1000 Ft/m2 áron történő megvételéhez. A határozat szerint az Önkormányzat a 095/95-095/119 és 0114/1-0114/12 hrsz.-ú ingatlanokat a jövőben szintén 1.000 Ft/m2 áron fogja megvásárolni.

2008. szeptember 29-én a képviselő-testület úgy döntött, hogy a megnövekedett igények miatt a köztemetőben, a ravatalozó mögött további két darab, egyenként 30-30 db urnafülkét tartalmazó urnaoszlopot (kolumbáriumot) építtet. Az önkormányzat a korábbiakkal azonos méretű, megjelenésű és műszaki tartalmú oszlopokat a Varázskő Kft.-vel építtette meg.

2008. október 30-án a képviselő-testület bruttó 2 000 000 forint keret-összeget biztosított a köztemetőben, az új parcellában, valamint a temető parkolójában fasorok telepítésére, illetve pótlására. A képviselő-testület a ravatalozó tetőfelújítására 3 000 000 forintot irányzott elő. A a képviselők úgy döntöttek, hogy a tető felújítását cserépfedéssel, a beérkezett árajánlatok közül a legkedvezőbb ajánlatot adó pályázóval, Peller Lászlóval készíttetik el. A képviselő-testület felhatalmazta a Polgármestert, hogy a vállalkozóval a szerződést bruttó 1 713 000 forintra megkösse.

2010. január végén ismeretlenek ellopták a temető kétszárnyas kovácsoltvas főkapuját. A tett nagy felháborodást keltett a városban. Az Önkormányzat májusra új temetőkaput készíttetett az ellopott régi pótlására. Az új kovácsoltvas kapu elkészítésére Stadtmüller Andrással kötöttek szerződést 306 250 Ft összegre. Az új kapu külsőre teljesen megegyezik az 1927-ben állított régi kovácsoltvas kapuval.

7. A temető ma

Ahogy a város is, a köztemető is sokat változott, korszerűsödött, szépült a rendszerváltozás óta eltelt húsz évben. Ahogy a városban megjelentek a viacoloros utak, a temető is leképezte ezt. Ahogy a városban megváltoztak a szokások, a temetőben is lassú változás zajlik. Bár vannak hiányosságok, és jó néhány dolog megérett a változásra, egészéről elmondható ma, hogy egy 14 000 lakosú kisváros kegyeleti igényeinek megfelel.

A ravatalozó épületére ráférne egy alapos tatarozás, több helyütt omlik ugyanis a vakolat. Az Önkormányzatnak egyelőre csak a tető felújítására telt a költségvetéséből.

A teendők közé tartozik többek között a 6-os sírparcella gyermeksírjainak felszámolása is. Ez azért is fontos lenne, mivel a parcella közepén, a német sírok mellett egy új széles utat kellene kialakítani (a térképen szaggatott vonallal jelöltük). Ezzel az új útszakasszal keresztirányban teljesen átjárható lenne a temető teherautókkal is, melynek köszönhetően a hulladék összegyűjtése is könnyebbé válhatna.

Hamarosan (egy éven belül) szükségessé válik további parcellák megnyitása is (a térképen szaggatott vonallal jelölt parcellák). Mindezen közben a régebbi parcellákban is folyamatosan temetkeznek. A 23-as parcella (itt eredetileg két parcellát jelölt ki a tervező: 23-24) betelése után északi irányban terjeszkedik majd a temető a kerítésen belül (25-28. parcellák). Felhasználható még a temető északkeleti részén a 20-as parcella is. A rét felé a kerítésen belül még elég nagy területek vannak, de ezen a bozótos, mélyen fekvő részen nem valószínű, hogy valaha is temetkezni fognak. (Koporsós temetést az ÁNTSZ a magas talajvíz miatt nem engedélyezne.)

A temető bővítését a város Szabályozási terve és a Helyi Építési Szabályzata biztosítja. A temetőtől nyugatra eső telkek a különleges temetőövezetbe tartoznak, ahol temetőt és azt kiszolgáló létesítményeket lehet csak kialakítani. Az itt lévő ingatlanokra a város elővásárlási jogot jegyeztetett be.

A temetőn belül rendezésre vár a 13-as parcella melletti terület is. Egykoron itt a Szociális Otthon (ma Speciális Otthon) egyszerű fakeresztes sírjai voltak. Miután ezt felszámolták, a területet az előírásoknak megfelelően földdel födték le. Lehetővé vált ezzel ezen a részen hagyományos temetkezés is, de a temető üzemeltetője egy szóróparcella kialakítását szorgalmazná inkább. (Szóróparcella végső soron a rét felé eső területeken is kialakítható lenne.)

Egyre nagyobb igény mutatkozik az urnás temetkezések (kolumbáriumok, urnasírok) iránt. A temetkezési szokások változását mutatja, hogy míg a XX. században szinte elvétve kértek hamvasztást az elhunytak hozzátartozói, a legfrissebb adatok szerint manapság Vörös-váron az elhunytak 2/3-át hamvasztják, és csak 1/3 a hagyományos, koporsós temetések aránya.

Az új temetőrészben (21-23. parcella) a parcellákat úgy alakítják ki, hogy egyik felükben szimpla-, másik felükben duplasíros temetkezésre legyen lehetőség.

A temetőt esténként bezárják (nyáron 7, télen 8 órakor), sajnos az új résznél többször előfordult már, hogy a bezárt kapukat erőszakkal nyitották ki, a lakatot levágva.